Határtalanul! - A SZÉKELYEK FÖLDJÉN - szakmai beszámoló

A SZÉKELYEK FÖLDJÉN
Hagyományőrzés Gyimesekben és Hargitában

Iskolánkból 41 fő hetedik évfolyamos tanuló 4 kísérővel együtt 2024. május 21-25. között felejthetetlen kiránduláson vehetett részt Erdélyben a Határtalanul! program keretében. Utazásunk célja volt, hogy diákjaink megismerjék a határon túli magyarság történelmét, kultúráját, mindennapi életét, és hogy megismerjük a csodálatos természeti adottságokat. A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! nyertes pályázatából tudtuk megvalósítani. Utazásunk előtt előzetes feladatok voltak a diákok számára, a programban szereplő városokból felkészültek és PPT segítségével kiselőadásokat tartottak társaik számára. Utazásunkról a beszámoló lentebb olvasható.

Erdélyi utunkat a Rolitúra kényelmes buszával és két kedves, türelmes sofőrrel tettük meg.

1. nap: Győr – Bánffyhunyad - Kolozsvár – Zetelaka

A pünkösdi pihenő után május 21-én hajnali 4.45-kor gyülekezett kis csapatunk az iskolához közeli helyi buszmegállóban. Többen voltak közöttünk „rutinos” Erdélybe látogatók, voltak, olyanok, akik számára még ismeretlen volt az ország, sőt olyanok is, akadtak, akik még szüleik nélkül soha nem utaztak. Pontosan 5 órára két sofőrrel meg is érkezett a buszunk. A buszra csak az útiokmányok szigorú ellenőrzése után lehetett felszállni. Miután mindenki elhelyezkedett, bemutattuk sofőrjeinket, ismertettük a buszrendet, indulhatott a nagy utazás. A kora hajnali indulás több résztvevőt is megviselt, végigaludták az utat. Kalocsán felvettük idegenvezetőnket is. Erdélybe átérve áthaladtunk Bánffyhunyad községen, ahol a folyton épülő, soha be nem fejezett, a cigányok számára státuszszimbólumként megjelenő kastély méretű házak sorakoztak. Autóbuszunkból megtekinthettük a Tordai hasadékot, idegenvezetőnk pedig elmesélte hozzá kapcsolódó Szent László-legendát.

Utunk első programjaként a „kincses” Kolozsvárott tettünk egy rövid városnézést. Kolozsvár egyike annak a 7 városnak, amiről Erdély a német nevét (Siebenburg) kapta. Valóban illik rá a „szép város” és a „kincses Kolozsvár” elnevezés. Szebbnél szebb épületekre és történelmi kincsekre lehet itt bukkanni. Ilyen például Mátyás király szülőháza, mely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza. A főtéren megtekintettük Fadrusz János leghíresebb alkotását, mely az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmes alkotása, a Mátyás királyt és katonáit ábrázoló szoborcsoportot. Ezután betértünk a gótikus stílusú Szent Mihály templomba, ahol az elsőáldozásra készülő gyermekek gyönyörű énekpróbáját is meghallgathattuk. A városban még szerettünk volna fagyizni, de az idő rövidsége és a felkeresett cukrászda rugalmatlansága sajnos ezt nem tett lehetővé.

A városnézés után szálláshelyünk felé vettük az irányt. A késő esti órákban érkeztünk Zetelakára, ahol a Küküllő panzióban a székely Sebők Család kedves fogadtatásában volt részünk és elfogyasztottuk első vacsoránkat. Vendégszeretetüket egész héten élvezhettük. A szobák kiosztása után mindenki elvackolódott és fáradtan nyugovóra tértünk.

 

2. nap: Zetelaka – Madarasi Hargita – Zetelaka

Erdélyi tartózkodásunk második napján kora délelőtt ellátogattunk Gáspár Hajnal helyi, zetelakai gyógynövénytermesztőhöz. A kertben végigsétálva megismertetett bennünket különböző gyógynövényekkel. Többről kiderült, hogy odahaza is megtalálható kertjeinkben, csak nem is tudtunk róluk és hasznosságukról. Egységes, piros-fehér pöttyös bögrékből fogyasztottuk el a frissítő gyógynövényteát. Többen közülünk bevallották, hogy amúgy nem is szeretik a teát, de ez most különösen jól esett és finom volt. Az ismertető után a gyógynövényes portékák közül vásárolhattunk Hajnal boltjában. Az idegenvezetőnk, Erik biztatására többen kipróbálták a kert puha pázsitjának jótékony hatását.

 Ezután elutaztunk Ivó községbe, ahonnan traktorral szállítottak fel bennünket a Madarasi Hargita menedékházaihoz.

Innen felmásztunk a székelyek szent hegyére, a Madarasi Hargita 1801 méter magas hegycsúcsára. A kopjafákkal, emlékoszlopokkal telített hegycsúcsról páratlan panoráma tárult elénk. A hegycsúcson idegenvezetőnk a székely nép kialakulásáról mesélt nekünk. Ezután további túrát tettünk a Szökő vízeséshez. A túra fárasztó volt, de a látvány kárpótolt bennünket mindenért.

Ezen a napon sokat túráztunk, de este a vacsora után még volt kedvünk és energiánk, hogy a helyi iskola fiúcsapatát kihívjuk egy barátságot focimeccsre. A győri fiatalok becsülettel helytálltak. A helyiek győzelme a jobb összeszokottságot tükrözte. A meccs után átadtuk ajándékainkat az iskola tanulóinak: Győrről szóló könyv, édességek, győri emléktárgyak, apróságok szerepeltek a csomagokban.

3. nap: Zetelaka – Gyimesbükk – Madéfalva – Csíksomlyó – Szent Anna-tó – Mohos tőzegláp – Zetelaka Harmadik napunk nagyon

korán kezdődött, mert az úticélunk Gyimesbükk volt, ahol az „Ezeréves határ” húzódott régen. Ez a nap volt az egyik legtartalmasabb. Gyimesbükkben az „ezer éves határ őrzőjével”, a Magyar Örökség”-díjas nyugalmazott tanárral, Deáky Andrással találkoztunk. Mielőtt megtekintettük a helység nevezetességeit Deáky András előadásából többek között megismerhettük a gyimesi csángók hányattatott sorsát. A pedagógus az előadásával felébresztette diákjainkban a magyarságtudatot, a nemzethez tartozás érzését, az anyanyelv ápolásának fontosságát. Előadása nagyon elgondolkodtató, megható volt, többeknek könnyeket csalt a szemébe.

Ezután átsétáltunk a Kontumáció kápolnához. A kis templomhoz vezető utat a történelmi Magyarország 64 vármegyéjének kopjafája kíséri. A kápolnához felérve elénk tárult a felújított 30-as számú őrház látványa, mely egykoron a Magyar Királyi Államvasútnak a legkeletibb őrháza volt. A vámházban megcsodálhattunk egy vasúttörténeti kiállítást is, ahol győri relikviákkal is találkozhattunk. Az őrház felett húzódik az egykori Rákóczi vár, melyet sajnos csak messziről csodálhattunk meg, mert épp felújítás alatt van. A kis őrháztól mintegy 150-200 méternyi séta után többen egy pillanatra elhagyhatták a Nagy-Magyarország területét, mivel átléptek a Palánka nevű községbe, ami szinte 100%-ig román település.

Következő állomásunk az 1764-es Mádéfalvi veszedelem emlékhelye volt. 1764. január 7-ét a székelyek születési dátumának tekintik, mert az osztrák császári katonaság fegyveres erővel megtámadta a falut és több száz menekülő székely embert leöldösött. Leróva tiszteletünket a székelyek előtt, megkoszorúztuk az emlékhelyet.

Ezután a Csíki medence leghíresebb helyére, Mária-kegyhelyre, Csíksomlyóra utaztunk. Itt meglátogattuk a híres kegytemplomot, ahol megismerkedhettünk a 16. században hársfából készült 2,27 méter magas Mária-szobor és a csíksomlyói búcsú történetével. Mindnyájan tiszteletünk jeleként megérintettük a Szűz Mária szobor lábfejét és többen imádság keretében kéréseiket is megfogalmazták. A falakra függesztett rengeteg hálatábla Szűz Mária közbenjárását igazolja. Mi is találtunk egy személyes hálatáblát! J A templomlátogatás után felmentünk a Kissomlyó-hegyi és a Nagysomlyó-hegyi „Nyeregbe”, ahol évről évre a híres pünkösdi búcsút szokták tartani több százezres hívő közösség előtt. A búcsúi pünkösdi szentmise az évek során az összmagyarság ünnepévé vált.

Tovább folytattuk utunkat a Szent Ann-tó felé, mely egy kráterben helyezkedik el. Idegenvezetőnk felhívta figyelmünket, hogy legyünk nagyon figyelmesek, mert most „medvebiztos” helyen járunk. Sajnos számunkra a Szent Anna-tóhoz vezető út mind odafele, mind pedig visszafele, „medvementes övezetté” változott. A tó partján diákjaink egy része Erik idegenvezetőnk útmutatásával, irányításával eljátszotta a tó keletkezésének legendáját.

Ezután egy kis sétával a Mohos tőzegláphoz értünk. Láttunk rovarevő harmatfüvet, tőzegmohát, gyapjúsást. Kipróbálhattuk, milyen „ingoványos talajra lépni”.
Mindezek után hazafelé vettük az irányt. Igyekeznünk kellett, mert vacsora után a helyi néptáncegyüttes két oktatója, székely és gyimesi táncokat tanított nekünk. Hát, a mórás diákok ritmusérzékén van még mit csiszolni. A táncház nagyon jó hangulatban telt, mindenki részt vett benne. A tartalmas napi program után senkit nem kellett elaltatni.

4. nap: Zetelaka - Székelyudvarhely – Korond – Szováta (Medve-tó) – Farkaslaka – Szejkefürdő – Zetelaka

Negyedik napon később indultunk útnak, mert a közeli Székelyudvarhelyre mentünk, amit Erdély legmagyarabb városának tartanak. Az Emlékezés Parkjában történelmünk nagyjairól csoportmunkában rögtönzött kiselőadásokat tartottak tanulóink társaiknak.

Ezután Korondra utaztunk, ahol Józsa János korondi fazekasmesternél népművészeti kincseket tekinthettünk meg és a műhelyben szemtanúi lehettünk egy fazekastányér díszítésének is.A gyerekek díszes korondi ajándéktárgyakat is tudtak Józsa mesternél vásárolni. Ezután egy közel 2 órás szabadidő következett, melyet a híres korondi bazársoron töltöttünk hasznos, kevésbé hasznos, ízletes ajándékok vásárlásával. Tanulóink közül többen libapásztorrá váltak, mivel kisebb-nagyobb plüsslibákkal és egyéb plüssállatokkal tértek vissza a buszhoz. J

Korond után a híres üdülővárosba, Szovátára mentünk, ahol a Medve-tó partján „chill”-eztünk. A tó keletkezésének legendáját idegenvezetőnk ismét a diákjaink színészi játékának segítségével ismertette. Jóleső érzés volt a tó partján a remek időben pihengetni. Végre itt már tudtunk fagyit enni.

Útközben hazafelé megálltunk Farkaslakán, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, majd Szejkefürdőre mentünk. Itt betekintést nyertünk a székelykapuk és a népművészet magyar mintakincseibe, hallhattuk, milyen szerepe van a kapuadónak, mi az a lélekdúc, mit jelent a „kihasználja a kiskapukat” mondás. Majd a 15 székelykapun áthaladva elértük a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírját, ahova elhelyeztük koszorúnkat.

Visszatérve Zetelakára már a begyúrt pizzatészta várt bennünket. A nyújtás és a feltét elhelyezése a mi feladatunk volt, Győző bácsi pedig a kemencébe sütötte nekünk a finom házi pizzát. Az utolsó adag tésztába nutella került tölteléknek és így ment a sütőbe. Nagyon finom volt! J

A vacsora után a záró tábortűz következett. Szállásadónk unokája a ropogó tábortűz mellett egy gyönyörű versen keresztül érzékeltette az erdélyi magyarok helyzetét, érzéseit. A székelyek iránti tiszteletből és az összetartozás jelképeként közösen elénekeltük a Székely himnuszt. Ezután idegenvezetőnk „értékelte” kis csapatunkat és az együtt töltött hetet. Kölcsönösen jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Majd a komoly és megható részek után következett a vicces rész, amikor cserkészjátékokat játszottunk.

5. nap: Zetelaka – Marosvásárhely – Győr

Elérkeztünk utolsó napunkhoz. Korán reggel indultunk Zetelakáról, de indulás előtt még készítettünk egy közös fotót kedves vendéglátóinkkal.

Utunk során jó ütemben tudtunk haladni, először Marosvásárhelyen álltunk meg. Itt megtekintettük a város legszebb és leghíresebb épületét a Kultúrpalotát. Az épület kívülről szecessziós stílusú, belülről is nagyon díszes. Két kiállítást is megnéztünk, az egyikben román festők, a másikban magyar festők műveit találtuk. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a magyar képek szebbek, kifejezőbbek. Bejártuk a Tükörtermet, majd a Színházterembe mentünk, ahol két rögtönzött előadást is hallhattunk. A színpadon először kolléganőnk, majd idegenvezetőnk énekelt. Mindkét előadás maximálisan elnyerte a diákok tetszését. Utolsó erdélyi megállónk Királyhágó volt, ahol még utoljára megcsodáltuk a gyönyörű tájat, miközben finom kürtöskalácsot és lángost eszegettünk.

A határhoz érve egy rövid útlevélellenőrzésen kellett átesnünk, majd folytattuk utunk hazafelé. Budapest központjában tapsvihar közepette érzékeny búcsút vettünk idegenvezetőnktől. A magyarországi forgalom nagyon kedvezett nekünk. Este 8 óra körül fáradtan, de élményekkel feltöltekezve érkeztünk haza.

Programunk „Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával”