Határtalanul! - A SZÉKELYEK FÖLDJÉN - szakmai beszámoló
A SZÉKELYEK FÖLDJÉN
Hagyományőrzés Gyimesekben és Hargitában
Iskolánkból 41 fő hetedik évfolyamos tanuló 4 kísérővel együtt 2024. május 21-25. között felejthetetlen kiránduláson vehetett részt Erdélyben a Határtalanul! program keretében. Utazásunk célja volt, hogy diákjaink megismerjék a határon túli magyarság történelmét, kultúráját, mindennapi életét, és hogy megismerjük a csodálatos természeti adottságokat. A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! nyertes pályázatából tudtuk megvalósítani. Utazásunk előtt előzetes feladatok voltak a diákok számára, a programban szereplő városokból felkészültek és PPT segítségével kiselőadásokat tartottak társaik számára. Utazásunkról a beszámoló lentebb olvasható.
Erdélyi utunkat a Rolitúra kényelmes buszával és két kedves, türelmes sofőrrel tettük meg.
1. nap: Győr – Bánffyhunyad - Kolozsvár – Zetelaka
A pünkösdi pihenő után május 21-én hajnali 4.45-kor gyülekezett kis csapatunk az iskolához közeli helyi buszmegállóban. Többen voltak közöttünk „rutinos” Erdélybe látogatók, voltak, olyanok, akik számára még ismeretlen volt az ország, sőt olyanok is, akadtak, akik még szüleik nélkül soha nem utaztak. Pontosan 5 órára két sofőrrel meg is érkezett a buszunk. A buszra csak az útiokmányok szigorú ellenőrzése után lehetett felszállni. Miután mindenki elhelyezkedett, bemutattuk sofőrjeinket, ismertettük a buszrendet, indulhatott a nagy utazás. A kora hajnali indulás több résztvevőt is megviselt, végigaludták az utat. Kalocsán felvettük idegenvezetőnket is. Erdélybe átérve áthaladtunk Bánffyhunyad községen, ahol a folyton épülő, soha be nem fejezett, a cigányok számára státuszszimbólumként megjelenő kastély méretű házak sorakoztak. Autóbuszunkból megtekinthettük a Tordai hasadékot, idegenvezetőnk pedig elmesélte hozzá kapcsolódó Szent László-legendát.
Utunk első programjaként a „kincses” Kolozsvárott tettünk egy rövid városnézést. Kolozsvár egyike annak a 7 városnak, amiről Erdély a német nevét (Siebenburg) kapta. Valóban illik rá a „szép város” és a „kincses Kolozsvár” elnevezés. Szebbnél szebb épületekre és történelmi kincsekre lehet itt bukkanni. Ilyen például Mátyás király szülőháza, mely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza. A főtéren megtekintettük Fadrusz János leghíresebb alkotását, mely az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmes alkotása, a Mátyás királyt és katonáit ábrázoló szoborcsoportot. Ezután betértünk a gótikus stílusú Szent Mihály templomba, ahol az elsőáldozásra készülő gyermekek gyönyörű énekpróbáját is meghallgathattuk. A városban még szerettünk volna fagyizni, de az idő rövidsége és a felkeresett cukrászda rugalmatlansága sajnos ezt nem tett lehetővé.
A városnézés után szálláshelyünk felé vettük az irányt. A késő esti órákban érkeztünk Zetelakára, ahol a Küküllő panzióban a székely Sebők Család kedves fogadtatásában volt részünk és elfogyasztottuk első vacsoránkat. Vendégszeretetüket egész héten élvezhettük. A szobák kiosztása után mindenki elvackolódott és fáradtan nyugovóra tértünk.
2. nap: Zetelaka – Madarasi Hargita – Zetelaka
Erdélyi tartózkodásunk második napján kora délelőtt ellátogattunk Gáspár Hajnal helyi, zetelakai gyógynövénytermesztőhöz. A kertben végigsétálva megismertetett bennünket különböző gyógynövényekkel. Többről kiderült, hogy odahaza is megtalálható kertjeinkben, csak nem is tudtunk róluk és hasznosságukról. Egységes, piros-fehér pöttyös bögrékből fogyasztottuk el a frissítő gyógynövényteát. Többen közülünk bevallották, hogy amúgy nem is szeretik a teát, de ez most különösen jól esett és finom volt. Az ismertető után a gyógynövényes portékák közül vásárolhattunk Hajnal boltjában. Az idegenvezetőnk, Erik biztatására többen kipróbálták a kert puha pázsitjának jótékony hatását.
Ezután elutaztunk Ivó községbe, ahonnan traktorral szállítottak fel bennünket a Madarasi Hargita menedékházaihoz.
Innen felmásztunk a székelyek szent hegyére, a Madarasi Hargita 1801 méter magas hegycsúcsára. A kopjafákkal, emlékoszlopokkal telített hegycsúcsról páratlan panoráma tárult elénk. A hegycsúcson idegenvezetőnk a székely nép kialakulásáról mesélt nekünk. Ezután további túrát tettünk a Szökő vízeséshez. A túra fárasztó volt, de a látvány kárpótolt bennünket mindenért.
Ezen a napon sokat túráztunk, de este a vacsora után még volt kedvünk és energiánk, hogy a helyi iskola fiúcsapatát kihívjuk egy barátságot focimeccsre. A győri fiatalok becsülettel helytálltak. A helyiek győzelme a jobb összeszokottságot tükrözte. A meccs után átadtuk ajándékainkat az iskola tanulóinak: Győrről szóló könyv, édességek, győri emléktárgyak, apróságok szerepeltek a csomagokban.
3. nap: Zetelaka – Gyimesbükk – Madéfalva – Csíksomlyó – Szent Anna-tó – Mohos tőzegláp – Zetelaka Harmadik napunk nagyon
korán kezdődött, mert az úticélunk Gyimesbükk volt, ahol az „Ezeréves határ” húzódott régen. Ez a nap volt az egyik legtartalmasabb. Gyimesbükkben az „ezer éves határ őrzőjével”, a Magyar Örökség”-díjas nyugalmazott tanárral, Deáky Andrással találkoztunk. Mielőtt megtekintettük a helység nevezetességeit Deáky András előadásából többek között megismerhettük a gyimesi csángók hányattatott sorsát. A pedagógus az előadásával felébresztette diákjainkban a magyarságtudatot, a nemzethez tartozás érzését, az anyanyelv ápolásának fontosságát. Előadása nagyon elgondolkodtató, megható volt, többeknek könnyeket csalt a szemébe.
|
Ezután átsétáltunk a Kontumáció kápolnához. A kis templomhoz vezető utat a történelmi Magyarország 64 vármegyéjének kopjafája kíséri. A kápolnához felérve elénk tárult a felújított 30-as számú őrház látványa, mely egykoron a Magyar Királyi Államvasútnak a legkeletibb őrháza volt. A vámházban megcsodálhattunk egy vasúttörténeti kiállítást is, ahol győri relikviákkal is találkozhattunk. Az őrház felett húzódik az egykori Rákóczi vár, melyet sajnos csak messziről csodálhattunk meg, mert épp felújítás alatt van. A kis őrháztól mintegy 150-200 méternyi séta után többen egy pillanatra elhagyhatták a Nagy-Magyarország területét, mivel átléptek a Palánka nevű községbe, ami szinte 100%-ig román település.
|
|
Következő állomásunk az 1764-es Mádéfalvi veszedelem emlékhelye volt. 1764. január 7-ét a székelyek születési dátumának tekintik, mert az osztrák császári katonaság fegyveres erővel megtámadta a falut és több száz menekülő székely embert leöldösött. Leróva tiszteletünket a székelyek előtt, megkoszorúztuk az emlékhelyet.
Ezután a Csíki medence leghíresebb helyére, Mária-kegyhelyre, Csíksomlyóra utaztunk. Itt meglátogattuk a híres kegytemplomot, ahol megismerkedhettünk a 16. században hársfából készült 2,27 méter magas Mária-szobor és a csíksomlyói búcsú történetével. Mindnyájan tiszteletünk jeleként megérintettük a Szűz Mária szobor lábfejét és többen imádság keretében kéréseiket is megfogalmazták. A falakra függesztett rengeteg hálatábla Szűz Mária közbenjárását igazolja. Mi is találtunk egy személyes hálatáblát! J A templomlátogatás után felmentünk a Kissomlyó-hegyi és a Nagysomlyó-hegyi „Nyeregbe”, ahol évről évre a híres pünkösdi búcsút szokták tartani több százezres hívő közösség előtt. A búcsúi pünkösdi szentmise az évek során az összmagyarság ünnepévé vált.
Tovább folytattuk utunkat a Szent Ann-tó felé, mely egy kráterben helyezkedik el. Idegenvezetőnk felhívta figyelmünket, hogy legyünk nagyon figyelmesek, mert most „medvebiztos” helyen járunk. Sajnos számunkra a Szent Anna-tóhoz vezető út mind odafele, mind pedig visszafele, „medvementes övezetté” változott. A tó partján diákjaink egy része Erik idegenvezetőnk útmutatásával, irányításával eljátszotta a tó keletkezésének legendáját.
Ezután egy kis sétával a Mohos tőzegláphoz értünk. Láttunk rovarevő harmatfüvet, tőzegmohát, gyapjúsást. Kipróbálhattuk, milyen „ingoványos talajra lépni”.
Mindezek után hazafelé vettük az irányt. Igyekeznünk kellett, mert vacsora után a helyi néptáncegyüttes két oktatója, székely és gyimesi táncokat tanított nekünk. Hát, a mórás diákok ritmusérzékén van még mit csiszolni. A táncház nagyon jó hangulatban telt, mindenki részt vett benne. A tartalmas napi program után senkit nem kellett elaltatni.
4. nap: Zetelaka - Székelyudvarhely – Korond – Szováta (Medve-tó) – Farkaslaka – Szejkefürdő – Zetelaka
Negyedik napon később indultunk útnak, mert a közeli Székelyudvarhelyre mentünk, amit Erdély legmagyarabb városának tartanak. Az Emlékezés Parkjában történelmünk nagyjairól csoportmunkában rögtönzött kiselőadásokat tartottak tanulóink társaiknak.
Ezután Korondra utaztunk, ahol Józsa János korondi fazekasmesternél népművészeti kincseket tekinthettünk meg és a műhelyben szemtanúi lehettünk egy fazekastányér díszítésének is.A gyerekek díszes korondi ajándéktárgyakat is tudtak Józsa mesternél vásárolni. Ezután egy közel 2 órás szabadidő következett, melyet a híres korondi bazársoron töltöttünk hasznos, kevésbé hasznos, ízletes ajándékok vásárlásával. Tanulóink közül többen libapásztorrá váltak, mivel kisebb-nagyobb plüsslibákkal és egyéb plüssállatokkal tértek vissza a buszhoz. J
Korond után a híres üdülővárosba, Szovátára mentünk, ahol a Medve-tó partján „chill”-eztünk. A tó keletkezésének legendáját idegenvezetőnk ismét a diákjaink színészi játékának segítségével ismertette. Jóleső érzés volt a tó partján a remek időben pihengetni. Végre itt már tudtunk fagyit enni.
Útközben hazafelé megálltunk Farkaslakán, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, majd Szejkefürdőre mentünk. Itt betekintést nyertünk a székelykapuk és a népművészet magyar mintakincseibe, hallhattuk, milyen szerepe van a kapuadónak, mi az a lélekdúc, mit jelent a „kihasználja a kiskapukat” mondás. Majd a 15 székelykapun áthaladva elértük a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírját, ahova elhelyeztük koszorúnkat.
Visszatérve Zetelakára már a begyúrt pizzatészta várt bennünket. A nyújtás és a feltét elhelyezése a mi feladatunk volt, Győző bácsi pedig a kemencébe sütötte nekünk a finom házi pizzát. Az utolsó adag tésztába nutella került tölteléknek és így ment a sütőbe. Nagyon finom volt! J
A vacsora után a záró tábortűz következett. Szállásadónk unokája a ropogó tábortűz mellett egy gyönyörű versen keresztül érzékeltette az erdélyi magyarok helyzetét, érzéseit. A székelyek iránti tiszteletből és az összetartozás jelképeként közösen elénekeltük a Székely himnuszt. Ezután idegenvezetőnk „értékelte” kis csapatunkat és az együtt töltött hetet. Kölcsönösen jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Majd a komoly és megható részek után következett a vicces rész, amikor cserkészjátékokat játszottunk.
5. nap: Zetelaka – Marosvásárhely – Győr
Elérkeztünk utolsó napunkhoz. Korán reggel indultunk Zetelakáról, de indulás előtt még készítettünk egy közös fotót kedves vendéglátóinkkal.
Utunk során jó ütemben tudtunk haladni, először Marosvásárhelyen álltunk meg. Itt megtekintettük a város legszebb és leghíresebb épületét a Kultúrpalotát. Az épület kívülről szecessziós stílusú, belülről is nagyon díszes. Két kiállítást is megnéztünk, az egyikben román festők, a másikban magyar festők műveit találtuk. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a magyar képek szebbek, kifejezőbbek. Bejártuk a Tükörtermet, majd a Színházterembe mentünk, ahol két rögtönzött előadást is hallhattunk. A színpadon először kolléganőnk, majd idegenvezetőnk énekelt. Mindkét előadás maximálisan elnyerte a diákok tetszését. Utolsó erdélyi megállónk Királyhágó volt, ahol még utoljára megcsodáltuk a gyönyörű tájat, miközben finom kürtöskalácsot és lángost eszegettünk.
A határhoz érve egy rövid útlevélellenőrzésen kellett átesnünk, majd folytattuk utunk hazafelé. Budapest központjában tapsvihar közepette érzékeny búcsút vettünk idegenvezetőnktől. A magyarországi forgalom nagyon kedvezett nekünk. Este 8 óra körül fáradtan, de élményekkel feltöltekezve érkeztünk haza.
Programunk „Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával”
Határtalanul - Erdély 2024. május 21-25.
Határtalanul
Határtalanul – Királyok és fejedelmek útján Kolozsvártól Déváig
2022. június 1-4.
A Győri Szakképzési Centrum Móra Ferenc Általános Iskolájának 50 tanulója a Határtalanul pályázat keretében 2022. június 1-4. között négy napos kiránduláson vett részt Erdélyben, ahol utunk során sok szép várossal megismerkedtünk és megcsodálhattuk a terület természeti értékeit is.
2022. június 1-én reggel 6 órakor indultunk az iskola elől. Az első nap nagy része az utazással telt. Délután két órakor érkeztünk meg Nagyváradra, ahol a várban egy verssel emlékeztünk II. Rákóczi Györgyre, akit a szászfenesi csata után ebbe a várba szállítottak, majd itt halt bele sérüléseibe. Utána rövid sétát tettünk a Körös partján. Megtekintettük a Fekete Sas Palotát, szecesszió máig fennmaradt egyik legimpozánsabb épületét és a Szent László teret. Innen tovább indulva rövid pihenőt tartottunk, ami alatt megcsodálhattuk a káprázatos panorámát, amely a Király-hágóról tárult elénk. Este érkeztünk meg Kalotaszentkirályra, ahol vacsora után egy séta keretében megkerestük Ady Endre hársfáját és az emlékművet a Kalota partján, ahol egy tanulónk elszavalta Ady Endre A Kalota partján című versét.
A második napon reggeli után Kolozsvárra indultunk, ahol először a Házsongárdi temetőben felkerestük Dsida Jenő és Apáczai Csere János sírját, ahol meghallgattuk Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című versét. Utána egy séta során megcsodálhattuk a Fő teret a Szent Mihály templommal és Mátyás király lovasszobrával. Mátyás szülőházának felkeresése után egy rövid szabadprogram következett. Délután a Tordai-sóbányát látogattuk meg. A gyerekeknek a legjobban a visszhangterem és a csónakázás tetszett. Nagyon fitt volt mindenki, mert a csoport nagy része mind le, mind felfele gyalog tette meg a tizenhárom emeletet. Késő délutáni programunk a Tordai-hasadék lett volna, de mivel esett az eső, ezt másnap reggelre halasztottuk. Este megérkeztünk Torockóra, majd vacsora után egy sétát tettünk a faluban és a hegyoldalban, hogy közelebbről is megcsodálhassuk a Székelykövet.
Június 3-án reggel a Torockói Néprajzi Múzeumba látogattunk, ahol egy lebilincselő tárlatvezetést hallgathattunk meg a falu múltjáról: a vasércbányászatról, a fafaragás helyi hagyományairól, valamint a népviseletről, szokásokról. Ezután egy kilátópontról megcsodáltuk a Tordai-hasadékot, amelyet az előző este lezúdult hatalmas eső miatt közelebbről nem tudtunk végig járni. Következő állomásunk Nagyenyed volt, ahol a Bethlen Gáborról elnevezett kollégium udvarán megemlékeztünk az erdélyi fejedelemről és munkásságáról. Megtekintettük és meghallgattuk A nagyenyedi két fűzfa történetét. Megkoszorúztuk az 1848-49-es szabadságharc során itt kivégzett civilek emlékművét. Innen Gyulafehérvárra indultunk, ahol a 13. században épült érseki székesegyházban megkoszorúztuk a Hunyadiak síremlékét. Utána rövid sétát tettünk a hangulatos óvárosban. Innen Dévára vitt volna utunk, de sajnos a dévai várat tatarozás miatt teljesen lezárták, így ez a program kimaradt. Helyette Vajdahunyad várába látogattunk, ahol megnéztük a várban megtekinthető kiállítást. Este elfoglaltuk szállásunkat Déva városában.
Utolsó napon először Marosillyére látogattunk el, ahol egy nagyon érdekes előadást hallhattunk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem családjának és szülőházának, a Vörös bástyának történetéről. Következő úticélunk Máriaradna barokk kegytemploma volt, ahol a Nemzeti összetartozás napjának tiszteletére szentmisét celebráltak. Aradon a „Megbékélés parkban” Az aradi tizenhárom emlékművénél a diákok rövid műsorral rótták le kegyeletüket a hősök emléke előtt és tiszteletadásunk jeléül közösen elénekeltük a Himnuszt. Este 8 óra körül fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztünk haza Győrbe.
Kísérő tanáraink Poros Andrea, Csapó Tímea, Erdős Beatrix és Orosz István voltak.
Köszönjük a lehetőséget! Reméljük, hogy lesz még alkalmunk ilyen tartalmas kiránduláson részt venni a jövőben a Határtalanul program keretében.
Határtalanul 2019
Mórások a Felvidéken
A Győri Szolgáltatási Szakképzési Centrum Móra Ferenc Sportiskolai Általános Iskolájának és Szakgimnáziumának 7. osztályos tanulóiként a Határtalanul pályázat keretében 2019. április 24-27. négy napos kiránduláson vettünk részt a Felvidéken, ahol mesebeli várakkal és kastélyokkal ismerkedtünk, melyeknek komoly szerepük volt Magyarország területi épségének védelmében.
Utunk első állomásaként megtekintettük a bősi vízi erőművet, nagy élmény volt közelről látni a tengernyire duzzasztott Dunát. Majd ellátogattunk a Csallóközcsütörtöki Magyar Tannyelvű Alapiskolába, ahol finom süteménnyel vártak minket. Bemutattuk a diákoknak városunkat és iskolánkat, közösen elénekeltünk két magyar népdalt. A kedves igazgatónő elkísért minket a Felvidék egyik legszebb és legrégebbi egyházi emlékéhez, a csallóközcsütörtöki Szent Jakab templomhoz. Utunk következő állomása a dévényi vár volt. Mint megtudtuk, hajdan ez a vár volt a történelmi Magyarország nyugati határvédelmének egyik főerőssége. Nem véletlenül, hiszen a Duna és Morva fölötti hatalmas sziklacsúcson magasodik. Innen gyönyörűkilátás nyílt a Dunára és a Morvára, valamint három szomszédos ország határára. Az első napon még ellátogattunk Magyarország egykori koronázóvárosába a gyönyörű Pozsonyba. Tettünk egy nagy sétát a történelmi múlt emlékeit tükröző belvárosban, megtekintettük a pozsonyi várat, a koronázó Szent Márton székesegyházat.
A második napon először a Vöröskői várhoz látogattunk el, mely a Kárpát-medence egyik legszebb, legépebben maradt és berendezett várkastélya, a gróf Pálffy családé volt a 16. század közepétől egészen 1945-ig. A kastély pompás eredeti berendezésével és szépen gondozott kertjével lenyűgözött minket. A vár mellett egy helikopteres katonai gyakorlatnak lehettünk szemtanúi. Ezután a romjaiban is megkapó Beckó várába mentünk, ahol megismerhettük Stibor vajda és a bolond Beckó történetét, majd szabadon nézelődhettünk az egykori vár romjai között. A vár a maga egyszerűségével, hangulatával nagyon megfogott minket. A következő úticélunk Trencsén volt, ahol ellátogattunk Trencsén meseszép várába, amely szinte egybe forrt a felvidéki kiskirály, Csák Máté nevével. A vár magasabban volt, mint gondoltuk, a nagy meleg ellenére megérte felmenni, hiszen a gyönyörű látvány kárpótolt minket. A lemenő nap sugarai bearanyozták az egyébként is csodaszép belvárost. A gyönyörű sétálóutca látványa még most is ott lebeg mindnyájunk szeme előtt.
A harmadik napon a Kárpát-medence legromantikusabb lovagvárába, a bajmóci várkastályba látogattunk el. Mátyás király is tartott itt egykor országgyűlést. Ez egy igazi mesebeli kastély, nemcsak kívülről meseszép, hanem belső berendezéseit, kialakítását is érintetlenül őrizte meg évszázadokon át. A vár barlangjába is lementünk, amely 12 méter mély, kristály tiszta vizével ámulatba ejtett minket. A vár mellett vásári forgatag fogadott minket. A nap hátralévő részét Selmecbányán töltöttük. Bejártuk a középkori templomból erőddé alakított Óvárat, amely udvarán megkoszorúztuk az 1848-49-es honvédemlékművet és közösen elénekeltük a Himnuszt. A csoport nagy részének sikerült felkapaszkodnia a Kálvária-hegy csúcsára, amely igencsak nagy kihívás volt a többség számára. A látvány és a tesi ötös elfeledtette velünk a fáradtságot. Itt is szereztünk barátokat. Ezután még egy kis városnézésre is maradt időnk.
Az utolsó napon utunkat Körmöcbányán folytattuk. Itt meglátogattuk a páratlan gyűjteménnyel rendelkező körmöcbányai Pénzérmék és Érmék Múzeumát, amely a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje volt. Majd rövid sétát tettünk Körmöcbánya központjában. A következő állomás Besztercebánya volt, a Felvidék egyik legszebb bányavárosa, ahol a városfalak kiépítése Mátyás király nevéhez fűződik. Sétáltunk a gyönyörű főtéren, ahol éppen Jazz-fesztivál zajlott. A szökőkút szélén ülve mi is hallgattuk a jazz zenét. Kirándulásunk utolsó állomásaként Zólyom szép belvárosában található reneszánsz várat tekintettük meg, amely Nagy Lajos királyunk vadászkastélyaként épült.
Kísérő tanáraink Aggné Magyar Csilla, Erdős Beatrix és Botka Dóra tanárnők mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Idegenvezetőnk Cséry Kati néni sok érdekes dolgot mesélt nekünk. A buszvezetőnk Kormos Attila nagyon „jófej” volt, nagyon jól vezetett, ő a szűk utcában kanyarodás királya. Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap. Utunk végére a csapat remekül összekovácsolódott. Jót tettek a közös játékok, az estébe nyúló beszélgetések. Fáradtan, de élményekben gazdagon érkeztünk haza. Reméljük, lesz még alakalmunk hasonló közös utazásra. Örülünk, hogy részesei lehettünk, örök élmény marad számunkra.
Köszönjük!
Bálint Zsófia
7.b. osztályos tanuló